†Prlog.

  Mind mások vagyunk. Nincs a világon két ugyan olyan ember. A gondolatok, az érzések, sőt…még a szívünk verése is különbözik. Van aki azt mondja: MINDENKI ugyan olyan. Tévedés. Ugyanis még a külsőnk sem ugyanaz. Mindenki követ valamilyen stílust, de az nem ugyan az. Minden társaságban vannak, különböző csoportok. Egyesek a külső alapján ítélnek…nagy hiba. Nincs olyan hogy tökéletes. Senki sem az. Csak annak vagy tökéletes, aki teljes szívéből szeret. Biztosan állíthatom, hogy nem vagyok tökéletes. Semmilyen szemszögből sem.

  Négy barátommal, egy barátnőmmel és egy feleslegesnek mondható emberrel lakom egy házban. Ez a bizonyos személy, egy elengedhetetlen ember a négy srác életében, ugyanis egy hülye bandát alkotnak. Ismerős lehet a One Direction név. Az öt srác, akiért mindent megtenne több millió sikítozó rajongó. És a lány. Nos őt igazán keveset látjuk, ugyanis nem igazán jár itthon. Annyit utazik a barátjával, hogy csoda ha hónaponta hazajön.

  Az-az egy fiú azért lényegtelen, mert egyszerűen utálom. Nincs olyan nap hogy ne vesznénk össze. Minden kis apróságon képesek vagyunk összezördülni és nem éppen halkan oldjuk meg a dolgokat. Jobb napokon nem azzal keltjük a többieket, hogy a konyhában ordítunk. És ez a nap nem volt lyan jónak mondható.

- Te idióta, mit eszed a Corn Flakes-em?- emeltem el tőle a tálat.

- Nincs ráírva a neved, nem igaz?- húzta fel a szemöldökét és a tál után kapott. Annak a két oldalát szorongatva néztük egymást, viszonylag szúrósan.

- Meglehet de attól még az enyém- rántottam egyet a tálon.

- De én eszem, szóval az enyém- rántott egyet vissza. Ide-oda cibáltuk a tálat, míg végül idegesen megszólalt- add azt ide!

- Oké- engedtem el hirtelen, így az egész tartalma a fején landolt. Érdekes látványt nyújtott az hogy ott folyik a fején a müzli és a tej. Hangosan nevetni kezdtem rajta, mire egy gyilkos tekintettel díjazott. Ökölbe szorított kézzel megindul felém. Nem félek tőle különösebben. Tudom hogy akár mennyire is utál, sose ütne meg. Egy nagyon választékos káromkodás hagyta el a száját ordítás formájában, majd megragadta a csuklóm és erősen szorítani kezdte. Majd bepisiltem annyira fájt.